verzio

2013. március 12. kisváros az alföldön. délelött, csend és nyugalom. a kocsmában csak páran vannak, a megszokott arcok. szokás szerint politizálnak és isznak. a távolból egy hangosabb üvöltözés, jajveszékelés. valaki beront a kocsmába, és azt üvölti, megölték a cigók Hajdú Cilit! A kocsmában megáll a levegő, az arcok megkeményednek, a gépező Lali gyerek arcán kiül a rémület, keresi a kiutat a szemével, csak úgy cikázik. a magyarok lassan felállnak és a kép elsötétül.

A cigánysor nem a városon kívül van, ahogy az megszokott, itt az óvárosban alakult ki a gettó, szépen lassan felélve azt,  a régen patinás főutca helyén kosz és málló falak mindenütt,  és szokásos zsibongás helyett most tök üres az utca. a csönd vészjosló. a gettó szélén álló háznál viszont annál nagyobb a mozgólódás, egész tömeg verődött össze. teljesen körbeveszik a házat, senki se ki, se be. kicsit arrébb a cigók állnak csapatba verődve, kb fél órája érkeztek, akkor még nagyobb lelekesedéssel szídták a magyarokat, látszik rajtuk, hogy a kezdeti elszántság kezd elszállni.

A ház felől elkezdett füst szállni, és sikoltozás hallatszik ki a falak közül. a magyarok felöl hangos halál a gyilkosokra, halál a cigányokra! hallani. a csapatba verődött cigó csapat elindult a fehérek által körbevett ház irányába, mindenki kézbekapta, amire úgy gondolta, hasznos lehet, de nem merték megtámadni az addigra több száz fősre duzzadt tömeget.

A lángok egyre magasabbra csapnak, már a felső szint is lángol, az egyik ablakban sikoltozó gyerekek és öregek. A bejárató ajtó egyszercsak kinyílik, és a kiömlő füstből 8-10 figura bukkan elő, és esik össze fuldokolva köhögve a kertben. Megdöglötök mind! üvölti magából kikelve egy negyvenes, megtermett asszony, és vörös fejjel beront a kapun, utánna a felhergelt tömeg.

2013 március 13. A gyújtogatást követően a feldühödött tömeg a gettó többi lakóját sem kímélte. A másnapi hírek 9 halottról és 48 sérültről számolnak be, de a hírek szerint ez a szám még emelkedhet, ugyanis sok roma nem mer elmenni sem a korházba sem a rendőrségre, otthonaikba húzodva várják, hogy végetérjen. reggelre csend lett, de a rendőrség csak a háttérbe húzova nézte az eseményeket, nem avatkozott közbe, a polgármester a hiradóban azt mondta, hogy ez a város belügye, és bár elitéli az önbíráskodást, de a város türelme elfogyott, és sem ő sem más nem állhat az emberek útjába, több évtizede, évszázada tűrik el ezekek az embereknek az élősködését, és ahelyett hogy ezt meghálálnák, lopnak, csalnak és gyilkolnak. a meggyilkolt kislány volt az  utlosó csepp a pohárban. Ezek az emberek nem maradhatnak. A város jövője múlik azon, hogy ezt ne hagyják.

A politikusok beszédeket tartottak, elitélték a történteket, van aki nyugalomra intett, volt, aki támogatta. A polgármester és a kisváros mellett az egész országban szimpátiatüntetéseket tartottak, és sok helyütt újra felcsaptak a lángok. A rendőrség nem igazán volt a helyzet magaslatán, a tűntetések és az atrocitások száma pár nap alatt megsokszorozódott.

A lappangó gyűlölet elboritotta az országot, és rendesen felbolygatta. az egész vidék forrongott, és már pesten is megindultak az akciók, de itt a rendőrség megfékezte a tömeget. A nemzetközi figyelem felénk fordult, magyaroszág újra képernyőn. a képeken hosszú kocsisorok, a tetőre szíjazott óriási szatyrokkal, ahogy mennek bele a világba, síró gyerekek és jajveszékelő asszonyok, és kiégett házak.

A válságból kilábalni képtelen ország megtalálta a megoldást a feszülség levezetésére, és megkezdődött a 21. század első európai polgárháborúja.